Kedves Látogató, szeretettel köszöntöm a weboldalamon!

Halász Adrienn vagyok, pszichológusi tanulmányaimat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, az ELTE-n pedig tanácsadó szakpszichológusi szakképesítést szereztem. Szakmai eszköztáramat folyamatosan bővítem, munkámat több, mint tíz éve lelkiismeretesen végzem.

A Természettel való kapcsolatom gyermekkoromban, egy kis szabolcsi faluban alapozódott meg, ahol a fa tetején ehettem az almát, árokparton a kalácsot, ahol gyufás skatulyába gyűjtöttük a hétpettyes katicákat, majd örömmel néztük, ahogy szétszélednek, és ahol gondosan befontuk a „kukoricababák haját”. Ezután városi évek következtek tanulással, munkával, nagybetűs felnőtt feladatokkal. Egészen addig nem is igazán tudtam, hogy mi hiányzik, míg családi házba nem költöztünk, és így a kezem alá került egy darabka föld, egy KERT. Így, csupa nagybetűvel, mert mintha a gyermekkori, kifakult emlékek nagyító alá kerültek volna, megérkezett az az otthonosság-érzés, amit a Természethez való visszakapcsolódás adott.

Saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy-egy stresszel teli munkanap után milyen pozitív hatásai vannak annak, ha csak leülök a fűbe, figyelem a színeket, formákat, ha hallgatom a madárcsicsergést, érzem a közelgő zápor illatát, ha földet markol a kezem.

Pszichológusként úgy éreztem, ezt a klienseimmel is szeretném megosztani, szeretném őket is kivinni a zöldbe.

Így találtam rá az Ökopszichológiai Intézet pszichológusoknak szánt módszerspecifikus képzésére, mely sokrétű elméleti háttér és saját-élményű terepgyakorlatok segítségével tágította számomra a szakmai horizontot, adott különleges „zöld eszköztárat”.

Aki szívesen választja a pszichológiai tanácsadás ezen, nem-mindennapi formáját, az arra számíthat, hogy nem csak egy pszichológust kap maga mellé az útra, hanem a Természetet és annak minden élő és élettelen elemét is, mely, ha hagyjuk, egyfajta társ-terapeutaként segítheti a belső munkát. Klienseim a kültérben töltött idő kellemes mellékhatásaiként pedig megtapasztalhatják – amellett, hogy a hozott nehézséggel, elakadással, élethelyzettel foglalkozunk – hogy közérzetük javul, stressz-szintjük csökken, kapcsolatuk a Természettel erősödik, empátiájuk a nem-emberi környezetük felé pedig növekszik.

Végső soron testközelből élhető át az az élmény, hogy nem vagyunk egyedül, az ember ezer szálon kötődik be a Természet folyamataiba, sőt környezetünk törvényszerűségei az emberi pszichében is leképződnek.